Õrség - Alpokalja Szent Imre Vándorút
2008.10.10 - 12.


Indulás 2008.10.10-n pénteken délben Szántódról 4 kocsival, az első pihenő Zalaegerszegen volt egy Praktiker parkolóban. Rövid frissülés után mentünk tovább és értünk hamarosan Őriszentpéterre.

Itt először megnéztük a falu határában található Árpád-kori templomot. Érdemes utána olvasni, a templomok történetének is! Az épületet a török korban |erődítménnyé alakították. A templom körül vizes árok is látható.

A templom mögött egy fatörzsből fejfa látható nagyon szép felirattal.

Ezután megnéztük Szalafő területén a központban található jégvermet (mifelénk – Balatonföldváron – nem ilyen volt). Szalafő hét szerből áll (olvasd el, érdemes!) A hét szer: Felsőszer, Papszer, Templomszer, Gyöngyösszer, Csörgőszer, Pityerszer, Alsószer.

Pityerszeren (ez a legmagasabb domb, a pacsirtáról-pityer kapta a nevét) megnéztük a skanzent, részletes ismertetőt is kaptunk, hogy is éltek itt ezen a szép vidéken régen az emberek. Most már tudom mi a kástu, a tóka, vagy a kópic.

Aztán odaértünk a szállásunkra is, ez a központban található Templomszeren, a Ferencz portán volt (képek kicsit később). A picasaweb képeknél Pityerszer után mindjárt a másnapi út következik, Szentgotthárdra kocsikkal mentünk át, innen indul a Szent Imre vándorút. Átmentünk a Rábán, majd Rábafüzes központjából a templom mellett mentünk be az erdőbe és emelkedők után jutottunk fel a Felső-Csóka hegyre, ott a geodéziai kilátón látható jelet kellett beírni a túra igazoló füzetébe.

Itt mindenki elmajszolta kis párizsis zsemléjét, illetve kinek mi került a hátizsákba, majd mentünk tovább és hál'Istennek! J lankás részen jutottunk le a Józsa tanyához. Itt a marhák népe bámult vissza ránk, illetve útközben erősen termelték kifelé a fát is ezen a környéken.

A Józsa tanyától 500 méterre kis emelkedőre felkapaszkodva jutottunk el túránk névadójának Szent Imrének templomához. (Szent Imre Vándorút, Hegyek Vándorai Turista egyesület) Tudom ajánlani mindenkinek egy kellemes hétvégi programnak, hogy nézze meg, addig is itt vannak a képek.

Itt a templom alatti erdőben még Zoli megmutatta a megtalált geoládát is! Aztán kicsit mindenki örült a büntetlen határsértésnek is J! Ebéd, pihi, majd indulás tovább a mai nap végállomásához Nemesmedvesre, ahova a Magas-tetőt leküzdve jutottunk el. Itt megcsodáltuk a falu közepén kiállított orosz T34-es tankot is és a szép, kellemes, csendes falut. A fő út melletti, régóta működő forrást 1997. november 2-án, a Szent Imre Vándorút avatásának emlékére, Vándor-forrás névre keresztelték. Az emléktáblát Nemesmedves Önkormányzata és a Hegyek Vándorai Turista Egyesület állította.

Este a társaság nagy része átment Őriszentpéterre a tökfesztiválra, ahol nagy dínomdánom, kirakodóvásár és mindenféle szép és jó volt. Én – mivel örültem, hogy „megúsztam" a hétvégi siófoki tojásfesztivált – inkább maradtam a szálláson, illetve Zolival és Icával elmentem megkeresni a következő közeli – de azért levezetőként ki kellett gyalogolni az erdő szélére - geoládát. A naplemente képeivel zárult a mai nap.

Vasárnap megint reggel korán indultunk vissza sűrű ködben Nemesmedvesre túránk folytatásához. Templomszeren indulás előtt még készítettünk néhány képet a szállásról, a háziállatokról és hogyan is került az asztalunkra a nagyon finom házitej és sajt?

Nemesmedvesen a tanknál készült egy csoportkép is. Ezen a napon már kellemesebb kis séta volt ez a 19 km, még ha kissé nehezen szállt is fel a köd.

Nagyon szép tájon mentünk át, amely sejtelmes ködbe veszett néhol! A fenyőerdő csendje ~ holt lelkek erdeje~ J, és az erdő egyéb kis meglepetései gombák, a megriasztott vaddisznó csorda a bekerített „vadászmezőkön", mind-mind maradandó élmény.

Az útról bementünk egy kis erdei tisztára, ahol a Mária-kert látható, melyet a zamárdi iskolában is tanító Piller Dezső álmodott meg.

Innen a már említett kellemes séta vezetett Kemestaródfára, illetve az előtte –a Strem-patak mellett – található Miród-forráshoz. Itt is kerestük a jelzett geoládát, de itt sajnos nem találtam meg! (Bocs Zoli, legközelebb kettő keresek! )

Kemestaródfáról át Vasaljára (a Strem és a Pinka folyókon átkelve), innen tovább Magyarnádaljára és végül célba értünk: Horvátnádalja vasútállomás.

Innen visszatértünk a szállásunkra, ahonnan felpakolva azért még kerestünk egy tökmagütőt is, hogy hozzunk haza egy kis tökmagolajat. Az utolsó képeken a nénike már elmúlt 80 éves és sajnos elfogyott a teljes tökmagolaj készlete (hála a tökfesztiválnak). De azért körbecsodáltuk a Csörgőszeren található kis birodalmát.

Remélem 80 év után én - mi – is ilyen frissek leszünk még !

üdvözlettel



Aszalós Gyuri